Őrülten hagyta abba a dohányzást

Az asztalán is sokasodnak a könyvek, a mappák, a számára fontos dokumentumok, amik valamely feladatköréhez kapcsolódnak. Könnyedsége, közvetlensége, kedvessége magával ragadó.

Gondosan intézkedett, hogy legyen helyem a parkolóban, a bejáratnál várt, előzékenyen végigvezetett az épületen, magyarázva, hol, miért tévedhetek el, és az első percben letegezett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Olyan játszi könnyedséggel és eleganciával beszélt, mesélt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Három óra elteltével befejeztem az interjút dr. Honnan fakad ez a belső mosoly?

Mi lenne, ha abbahagynád a dohányzást?

A családban, a két testvéremmel és a sok unokatestvérrel nagy szeretetben éltünk. Tízéves korom körül bekerültem egy kosárlabda csapatba, ahol ugyancsak remek volt a hangulat, bár az edzőnk olyan kemény volt, mint a kő. Neki csak az edzés számított, a pályán nyújtott teljesítmény, nem lehetett alkoholt fogyasztani, dohányozni, és ez a hozzáállás nagyon megnevelt mindannyiunkat. Alapvetően is jól érzem magam a bőrömben, mert megtaláltam a hivatásomat, segíthetek őrülten hagyta abba a dohányzást embereknek, tanácsot adhatok az egészséges, vesét és az érrendszert kímélő életmódról, és a pozitív visszajelzésekből is sok erőt gyűjtök.

Volt az én életemben is nehéz időszak, amikor nem éreztem jól magam, de ekkor elmentem egy agykontroll tanfolyamra, ahol megtanultam, hogyan beszéljem meg magammal a gondokat és miként relaxáljak, hogy aztán ismét tudjak a fontos dolgokra koncentrálni. Ő azt mondja el, hogyan lendülhetünk át a gondokon, minek örülhetünk, és ezt hogyan tudjuk átsugározni másokra is.

Több előadását is hallottam, zseniálisnak tartom. Örülni kell annak, ha süt a nap, és ébredés után azon kell gondolkodni, mennyi jó dolog vár ránk aznap. Esténként számvetést készítek, mi történt egész nap velem, és nem azon siránkozom, mi minden maradt el, vagy mi nem jutott eszembe.

Ha nem tudunk változtatni bizonyos dolgokon, akkor miért beszéljünk róluk? Ez a hozzáállás pusztán elhatározás kérdése. A nagypapám erdélyi származású volt, latint tanított Kolozsváron és Karánsebesen, azonban a trianoni határrevízió után le kellett volna mondania a magyar állampolgárságáról és nem tud aludni leszokni a dohányzásról a román alkotmányra. Erre nem volt hajlandó és ezért el kellett hagynia Erdélyt.

Akkor még csak három - később összesen öt - gyermekével egy hideg, huzatos vagonba pakolták be a legszükségesebbeket és útnak indultak Magyarország őrülten hagyta abba a dohányzást. Hetekig utaztak, míg végül megálltak Szombathelyen, ahol a nagyapám az árvaház igazgatója lett. Nagyon megviselték a csalódások, nem volt derűs ember. Az édesapám nála tanított, itt ismerkedtek meg édesanyámmal.

Sajnos ben az árvaház épületét lebombázták, és így vesztették el másodszor is az otthonukat. Mélyen vallásos családom mindezt elfogadta, mint az úr akaratát, nem lázadtak ellene sohasem. Pedig semmijük sem maradt, mindenük elégett. Ezután mindannyian albérletbe kényszerültünk. Nem volt könnyű, de az anyukám - aki magyar-német szakos gimnáziumi tanár volt - mindvégig próbált úrrá lenni az állandó nehézségeken, amik folyamatosan adódtak. A kisebbik öcsém nyolc évvel később született nálam, az ő születése után néhány évvel édesanyám visszament dolgozni, és realizálta, hogy az a magyar, amit tanítania kellene, nem az a magyar, amit ő tanult valaha.

Azt is realizálta továbbá, hogy a német tudására nincsen szükség, mert nincsenek német órák. Az ötvenes években történt mindez.

PR és Kommunikációs Iroda

Ekkor régi vágyát teljesítette, és matematikus lett. Ehhez levelező szakon az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen átképezte magát matematikusnak, méghozzá három gyerek mellett.

Azt az átszellemültséget, amivel állandóan tanulok és képzem magam, tőle örököltem. Derűs és mosolygós volt, 99 évet élt, végig ragyogó szellemi erőben.

Édesapám latin-magyar szakos tanárként dolgozott Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnáziumban, ahol rettegtek tőle a tanítványai. Én már akkor Pécsett voltam, és amikor hazamentem, mindig azt láttam, hogy ül egy karosszékben, és maga elé mered.

Már nem volt életcélja, nem tudott tanítani.

"Az infektológia olyan lett, mint a foci, mindenki ért hozzá"

Egy év múlva meg is halt, megbotlott a szőnyegben, combnyaktörést szenvedett. Ő volt az ellenpélda, a hivatása, a tanítási lehetőségek elvesztése után nem akart már élni. Emlékszem arra, hogy mint gyerek mennyit jártam vele boldogan a focimeccsekre, lelkesen drukkoltunk a Szombathelyi Haladásnak, ám a nyugdíj után már meccsre sem járt. Édesanyám igyekezett feladatokat adni neki, ilyen volt a bevásárlás is, amit elvégzett ugyan, de a reggel megvett tejet kint hagyta a konyhaasztalon, amit anyukám este vett észre, miután hazajött az iskolából.

Mindent megcsinált, de nem figyelt oda. Neki a latintanítás volt az élete. Sajnos nem tudtam gyakran hazajárni, mert Pécs és Szombathely között hat és félóra volt a vonatút, illetve télen még ennél is több. Ráadásul akkor már a pécsi egyetemi csapatban kosárlabdáztam és a őrülten hagyta abba a dohányzást meccseink voltak. Sokat jelentett a kapcsolatunkban az is, hogy együtt jártunk a meccsekre, amikre a testvéreim nem akartak eljönni.

Ilyenkor sokat beszélgettünk. Jó volt látni, hogy következetes szigorúsága mellett mennyire korrekt, melegszívű, segítőkész ember. Anyukám sok szempontból lazább és feledékenyebb volt, és emiatt néha morogtam is rá magamban. Nagyon kemény, következetes szabályai voltak, amiket mindenáron be akart velünk tartatni, ugyanakkor nagyon jólelkű volt. Erre lehet példa az, hogy a nagyapámékat minden télen elhozta a mi társbérletünkbe, mert az övékében hideg volt.

A tulajdonos ugyanis - aki egy idős hölgy volt - nem engedte a lakást rendesen fűteni, mert sokba került. Láncdohányos volt, gégerákban halt meg, amiben biztosan szerepe volt a dohányzásnak is. Vegyészmérnökként dolgozott Szombathelyen. A másik öcsém villamosmérnök és Budapesten dolgozik. Szép, nagy családja van, és nagyon sajnálom, hogy a sok elfoglaltságom miatt nem tudunk gyakrabban találkozni.

A dohányfüst nemcsak a légutak nyálkahártyáját, de az ereket is tönkreteszi. Ezt a mindennapi betegellátásban gyakran látjuk, sajnos a vesebetegeknél is. A munkatársak, az orvosok és a nővérek között is nagyon sok a dohányos.

Márpedig ha egy fehér köpenyes dohányzik, akkor dohányozni fognak őrülten hagyta abba a dohányzást betegek, sőt az utca emberei is, azt gondolva, hogy mi, az egészségügyben dolgozók tudnánk, ha ártalmas lenne, és nem csinálnánk. Sajnos most az egyik gondozott vesebeteg kolléganőm lett tüdőrákos.

1. Szerkesztővita:Gubbubu/Archív3 – Wikipédia
2. Mindkettő igen derék fiatal tanuló volt, mindenikök szorgalommal haladott a jogi pályán, jellemök kifogástalan volt, tanáraik, tanulótársaik mind egytől egyig szerették a két Lemonin testvért, kik dacára, hogy nem egy anyától származtak, alakban, arcban is szinte a hihetetlenségig hasonlítottak egymáshoz.
3.  - Это СЦР.

Rengeteget papoltam neki régebben, ő mosolyogva végighallgatta, de nem változtatott. Szerencsére most leszokott, meg is tudták operálni, és egyelőre jól van. A dohányosokkal sokat foglalkozom, de nem sok sikerrel. Sajnos továbbra sem tudok mit kitalálni, hogy komolyan vegyék, amit mondok.

A dohányzásról egyébként is volt egy nagyon kellemetlen gyerekkori élményem. Kislányként Velemben voltunk úttörőtáborban. Ott az egyik éjszaka cigarettát adott nekünk valaki, hogy próbáljuk ki.

Egy új karácsonyi sláger szárnyra kapott

Többen rá is gyújtottunk, ám én annyira rosszul lettem, hogy a szédüléstől és a hányingertől alig tudtam talpon maradni, és alig vártam, hogy kiérjek a levegőre.

Másnap még a szokásos tábortűzi versmondásommal is alig tudtam szerepelni, azóta sem gyújtottam rá.

• Kiváló Wikipédista Díj Gubbubunak Nyenyectől a matematikai szócikkekkel kapcsolatos fáradhatatlan munkájáért.
• Élete és pályafutása[ szerkesztés ] — A kezdetek[ szerkesztés ] Emilie annak tulajdonítja zeneszerzői képességét, hogy gyerekként Pachelbel Kánon D-dúrban című művét játszotta le a fejében elalvás előtt, hogy elnyomja a bipoláris zavar okozta hangbeli hallucinációkat és el tudjon aludni.
• Emilie Autumn – Wikipédia
• Dohányozni miközben fáj a torka
• "Az infektológia olyan lett, mint a foci, mindenki ért hozzá" - HáziPatika
• Hagyja abba az ivást és a dohányzás apátiáját

Ő megkérdezte, miért ilyen típusú verset mondok, mire azt válaszoltam, őrülten hagyta abba a dohányzást ez mélyen kifejezi azt, mennyire rossz lehet az időseknek. A nagyszüleim miatt választottam ezt a verset, akiknek nem volt könnyű az életük, főleg nem telente, a hideg társbérletben. Azt is megkérdezte, hogy nem akarok-e majd a szavalásból megélni. Fölvetődött bennem ez a lehetőség, de az apám megölt volna.

Ha magyartanár lettem volna, azt biztosan nem ellenzi, de az nekem tűnt unalmasnak, mert én akkor már mindenkit meg akartam gyógyítani. Egy tüneményes doktor bácsi kezelt, aki nagy hatással volt rám. Amikor az unokatestvéreim is megbetegedtek, emlékszem, ceruzával oltottam be őket.

Emilie Autumn

Örültem, hogy fontosnak érzik a gondoskodásomat. Nagyon kedves unokatestvéreim voltak az édesapám ágáról is, ők heten voltak testvérek. Vámoscsaládon - ahonnan a család származott - nyaranta együtt őriztük a libákat, csuhéból megtanítottak széket fonni is, szép emlékek ezek. Édesanyám pedig jól tudott kötni, horgolni, remek kézügyessége volt, és engem is megtanított mindkettőre.

Orvostanhallgatóként abból éltem, hogy bedolgoztam egy kötődének, mert könyveket akartam venni, és az albérletemet is ki kellett fizetni. A kollégiumba egyébként azért nem vettek fel, mert értelmiségi származású voltam.

Szerkesztővita:Gubbubu/Archív3

A fél kosárcsapatot megtanítottam kötni, emlékszem, a vonaton, amikor a meccsekre mentünk, milyen szorgosan járt a kezünk. Őrülten hagyta abba a dohányzást a megmaradt ebédpénzemet is könyvre költhettem. Ettől a két impresszionista festőtől mindig el voltam ragadtatva. Mik vagyunk?

MELYIK A KÜLÖNB EMBER? • 1877 (29. kötet)

Hová megyünk? Sajnos nem voltak szerencsés tanáraim a humán tantárgyakból. Magyarból és történelemből például az érettségire lediktált tananyagot kellett szóról szóra bemagolni. Halálra untuk magunkat az órákon.

A biológiatanárom azonban szenzációs volt, az emberi test iránt nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Nemcsak szakmailag volt kiváló, de emberileg is. A fejében biológiai könyvtárakat tárolt és nagyon élvezetes órákat tartott. A tanulás, a kosárlabdázás és a szavalás mellett zongoráztam is, összesen hét éven át. Sajnos itt sem sikerült egy jó tanárt kifognom. Éva néni ólmos végű ceruzával ütött a kezemre, ha melléütöttem a billentyűnek, ami nagyon tudott fájni.

Persze a félelemtől gyakran előfordult, hogy hibáztam.

Ezt az új lelki rázkódtatást: lehetetlen lett volna elviselni. Gondold meg: a büszke szemérme a férje előtt megalázhatta magát. De egy idegen előtt! Számára ez az egyetlen menekvés, mert így a büszkesége nem fog szenvedni. Tamás felállt, járt-kelt a hallban, nyújtózkodott, ásított de álmosnak azért nem látszott, friss jókedv ragyogott az arcán és a szemében derült ötletek cikáztak.

Otthon sokat panaszkodtam, de apukám azt mondta, hogy csak az érettségi előtt hagyhatom abba a zongorázást, utólag pedig már sajnálom, hogy nem tudok jól játszani. Éva néni sajnos kiölte belőlem a lelkesedést.

Zenét azonban nagyon szívesen hallgatok mindenféle műfajban. Apukám pedig egy kis kamarazenekart akart alakítani a gyerekeiből, ezért a két öcsém hegedülni, illetve csellózni tanult.

Mindhárman többre becsültük azonban a sportot, mint a közös zenélést, így a kamarazenekar sosem működött igazán. Édesapám akkor békélt meg ezzel, amikor a nagyobbik öcsém Vas megye sakkbajnoka lett, és a kisebbik testvérem is tehetségesen vívott. Sportszeretete valószínűleg onnan származott, hogy gyenge fizikuma miatt ő soha aktívan nem sportolhatott. A zenét pedig Hatvanban, ifjú tanárként, mint karmester kezdte művelni, és azt szerette volna velünk is folytatni.