Blog

VIRÁGZÁS – önismereti blog –
Szabó Virág tollából

Indult 2018 augusztusában
(Megjegyzés:  Kérlek, ha megosztanád írásaimat másokkal is, a forrást jelöld meg, hogy összetalálkozhassanak ezáltal is a hasonlóan érzők-gondolkodók. Korábbi blogjaimnak bejegyzései a jövőben könyv formájában látnak napvilágot, válogatásként. Elérhetőségük az Interneten immár nem lehetséges.)

Fáradt, kimerült, erőtlen vagy, megkopottnak érzékeled belső fényedet? Tekints az életedre – mi az, amit megszokásból, félelemből magaddal cipelsz (kapcsolat, kapcsolódás, érzés), miközben már régen kioltódott belőle az élet, az áramlás tüze? Sokszor észre sem vesszük, hogy megkövült ragaszkodásunkkal láncolunk magunkhoz múltbeli ajándékokat, amelyek így erőtlenül sodródnak nyomunkban, mi pedig szinte észrevétlenül összeroskadunk a súly alatt. A szabadon engedés a legnagyobb szeretet. (www.viragszabo.hu)

Mindig a szíved dobbanásaira figyelj. Van, hogy az elméd fanatikussá válik egy kapcsolatra, egy szokásra, egy irányra – bármire, és így észrevétlenül függőhelyzetbe rögzít téged. Időről időre nézd meg, élő-e még a kapcsolódásod; van-e benne áramlás, öröm, szeretet. Ha nincs, csak üres rutin, a múltba dermedtséged előbb-utóbb megbetegít, kimerültté tesz, kioltja benned a létezés iránti szenvedélyt. Az egészséges döntés az itt és most-ban születik – figyelve az élet jelzéseire: ideje az elengedésnek, a változtatásnak, a belső transzformációnak. Az igazi Út a nyitottságé és az örök mozgásé. (www.viragszabo.hu)

“Ne higgy annak, aki megváltást ígér – egyedül Te szabadíthatod fel önmagad évszázados béklyóid alól. Az az ember, aki tehetetlenségedet és spirituális éretlenségedet hangsúlyozva vívja ki csodálatodat (és aktivizálja kisebbségi komplexusaidat), majd alakítja ki függésedet saját lénye felé, önbizalomhiányban szenved, híveket gyűjt (és vagyont), önigazolásként. Egyetlen út az igaz: ami a Szíved nyitásához, az ön-és világszeretethez inspirál Téged, egységből fakadó megértéssel, empátiával”. (www.viragszabo.hu)

“E kétarcú világban túl sok a félrevezetés, a rosszindulatú csábítás, amely látszólag boldogságot kínál, ám elveszni benne túlságosan könnyű: és máris pokoljárás a szép ígéret követésének eredménye.  Egyetlen iránytű van, amely Önmagad felé vezet. A SZÍVED.  Ahol dalra fakad – ott a helyed”. (www.viragszabo.hu)

“Túl kell látnod a szerepeken, ha tartós boldogságra, valódi szeretetre vezetnéd önmagad” (szabovirag)

“A múltban való időzés gyengíti erődet,  belesüppeszt korábbi megéléseid iszapjába. Bűntudatra vagy álmodozásra késztet. És ez nem a Harcos Útja, csak a szenvedő emberé”. (szabovirag)

„Ragyogni a megélt mindennapokban: ez a leghitelesebb tanítás. Példát csak azzal mutathatunk, ahogyan mi magunk járjuk az utat, amelyet a lélek síkján, születésünk előtt, fejlődésünk érdekében felvállaltunk” (szabovirag – 2012)
Mondhatsz bármit. Oszthatod a tanácsokat. Ha az életed nem példázza a Tanulni, Változni Kész, Fejlődő Ember Útját, aki kész átvilágítani saját sötétségeit, és hibáiból tanulva időről időre túlnőni önmagán – tanításod legfeljebb elmejáték, nem valós tapasztalat és főként nem transzformációhoz segítő, gyógyító példa. Nem tökéletesnek kell lenni – nagy a baj, ha valaki annak játssza saját lényét -, csak elkötelezettnek, a Fény Útján. Hitelesnek. Őszintének. Igaznak. Szívben, Belső Erőben növekvőnek. És akkor az emberek figyelni kezdenek, érdeklődővé válnak az Útra, amit jársz. Ez az inspiráció. Ez a Tanító Ösvénye. (szabovirag)
A kép: Paul Jones Art. 

“Okozhatsz akarattal fájdalmat másnak – de a szenvedés bumerángként tér vissza hozzád. Kívánhatod embertársadnak a rosszat – de az ártó üzenet energiáját végül Neked kell befogadnod.
Te csak szeress, és imádkozz azért, hogy minden létező megtalálja az örömét, a boldogságát a világban. És ha a másik viselkedése dühöt, vagy fölény érzetét váltja ki belőled – tekints magadra, és húzd ki a szálkát a szívedből. A felismerés ugyanis Téged tükröz. A másik csak felvállalta fejlődésedért a tanító nem feltétlenül  hálás szerepét. Összefogásban dolgozunk mind, még ha nem is tudunk róla. Segítőnek, támogatónak érkeztünk egymás világába, még akkor is, ha a fizikai látszat és az egó időnként félrevezet ennek felismerésében”. (szabovirag – 2013)

“Az elengedést meg kell tanulni. Hagyni szabadon menni azt, aki menni akar.
Csak az markol, függ és kapaszkodik, aki önmagától fél, akinek nincs sejtése arról, hogy ki is valójában. Aki belső magányába zártan, kívülről várja a megváltást”. (szabovirag)

“Ha nyitott (legalább) egy Szív – nincs esély függőhelyzet létrejöttére. Sajnálatból és segíteni-akarásból sem. Mert aki tiszta iránytűt követ, az tudja, hogy ezzel nemcsak saját szabadságát veszíti el, de a másikat is “bebörtönzi”.
(szabovirag)

“Emberi, hogy hibázunk: minden tévedés lehetőséget ad arra, hogy rálássunk egy “gyenge pontunkra”, amely fejlődést kíván. Nincs gyógyulás mindaddig, amíg nem fogadjuk el tüneteinket, és nem határozunk a szeretetteljes gyógymód alkalmazása mellett. Légy éber! A struccpolitika csak az illúziók erősödését támogatja: a változás első lépése felismerni, ami VAN”. (szabovirag)

Az sem baj, ha eleged van. A változás ritkán küzdelemmentes, szabad fájnia. Elengedni még a téves, romboló mintákat is nehéz, annyira hozzászoktunk jelenlétükhöz. Fontosabb, hogy őszinte légy, merd kiadni magadból, ami menni akar. Méregteleníts – és ne büntesd magad azért, mert a tisztulás mellékhatásai nem feltétlenül vonzóak és nem is törvényszerűen hasonulnak felépített énképedhez. (szabovirag – viragszabo.hu)

“Van, hogy már csak a lángokba borítás segít, mert túl sokáig hallgattál, mélyeket, némaságoddal befelé rombolva önmagad. A tisztítótűz félelmetesnek mutatja magát, de munkája hosszútávon gyógyító: kiégeti a túlzásokat, így harmonizálhatjuk újra önmagunkat, életünket megszabadítva a pusztító sallangoktól.” (szabovirag)

“Meg kell értened, ha a valódi fejlődés a célod:  a félelemből születik minden, ami később fájdalmat és szenvedést okoz.
És meg kell érezned azt is, ha a másik erejét gyöngíted, csak megvakult önmagadat vezeted a bukás felé.
Mert a Sors bumerángként juttatja vissza hozzád az általad küldött üzeneteket…” (szabovirag – 2013)

“A
z egó hangos, dicsekvő, vagy épp ál-szemérmes, ál-alázatos játszmákba csábít, miközben az energia – ha éber vagy és bölcs – leleplezi önmagát: ha képes vagy olvasni belőle, felismered, ki az, aki Szívéből szól, és ki, aki saját színpadán épp “szentet” alakít.
Megérzed, ha tiszta az elméd és nyitott a szíved, hogy kinek a megnyilvánulása őszinte, és ki az, aki csupán hatalmi játszmáit bonyolítja lelki érettség, finomság  átmeneti látszatát keltve.” (szabovirag – 2013)

“Ha nem állsz ki önmagadért, épp oly romboló munkát végzel – csak épp befelé -, mintha hangos indulataiddal szennyeznéd környezetedet. Az, hogy a külvilág felé vagy saját valóságod középpontjába küldözgeted mérgezett nyilaidat – jelentéktelen különbség, hiszen mindkét agresszív megnyilvánulás az Egységet sérti. Ne jó légy, hanem őszinte. Mert a jóság elmeproduktum, a megfelelési kényszer általi önerőszak eredménye. Az őszinteség azonban a Szívben fakad, és nincs más eszköze, csak a tisztaság”. (szabovirag – 2013)

“Van, hogy virradni kezd bennünk, és egyre növekvő vágyat – vagy kényszert – találunk magunkban arra, hogy leporoljuk meg-nem-éltségeinknek dobozát; kinyissuk azt, és szembenézzünk mindazzal, amitől az évek, évtizedek során menekültünk. Emlékekkel, amelyek akkor úgy tűnt, hogy nem rólunk szólnak, sőt, ellenünk léteznek – pedig valójában belső árnyaink hiteles tükröződései voltak. Vagy emberekkel, akik taszítottak bennünket, akiket vádolni jó volt balsorsunkért – és akikben most, ebből a különös ürességből kitekintve, felismerhetjük valódi mestereinket, akik mindig is segíteni igyekeztek utunkat.
Igazgyöngyök a múltból, amelyeket legszívesebben szétpergettünk volna utunk során, mert azt az arcunkat idézték, amely számunkra idegen vagy rémisztő volt.
De ma, ebben a fülsértő csendben, valahogy többet ér az igazság, mint mindaz, amit az ember felépített magának, önvédelemként. Ebben a szokatlan, kongó jelenlétben nincs több erő a menekülésre – eljött az idő meglátni az idáig rejtőzőt, eljött az idő elsírni könnyeinket azért, mert nem önmagunkat éltük. Győzelem. Kegyelem.
Az önismeret a lomtalanítással kezdődik. Mert bizonytalan alapokra építkezni lehetséges ugyan, de hosszútávon nem kifizetődő. TISZTÁN LÁTNI szükséges megtanulnunk ahhoz, hogy legyen bizalmunk ráfeküdni az élet tenger-szép hullámaira, és átadni magunkat a Létezés Végtelenjének…”
(szabovirag)

“Aki szeret, nem birtokol. Nem is vár el semmit.
Csodálja az élet körforgásában rejlő bölcsességet.
Szíve kitárul, ha tavasszal új rügyeket hoz az élet – de képes felfedezni az Isteni Tervet a búcsúzó falevelek lassú táncában is”. (szabovirag – 2013)