Biztató szavak egy Új Kor Hajnalán

Kedves, írásaim oszthatók – ám a forrást kérem szépen mindig feltüntetni: www.viragszabo.hu. Köszönöm.

Nem vagy elkésve. A Fény, a Szeretet valamennyiünk alapminősége. Az, amit most tennünk kell: lehántani magunkról a fölösleget -, mindazt, ami nem Fény és nem Szeretet bennünk -, és igent mondani végre tiszta Önvalónkra.  Kilépni játszmakényszerünkből, elengedni drámaéhségünket, függőségeinket, kioltani makacs ragaszkodásunkat elavult szerepeinkhez, és beérkezni a Jelenlét szabadságába.  Nem vagy elkésve. Minden transzformáció a MOST-ban történik. (szabovirag)

Megváltani senki nem fog. Hiába rohansz élményről élményre, tanfolyamról tanfolyamra, könyvről könyvre -, kétségbeesett kapkodásod csak a benned tátongó szakadékot mélyíti, sötétíti.
A megnyugvás és a benső béke azoké, akik a MOST-ban vannak. Ők azok, akik rálelhetnek a valódi kincsekre. A Fényre, amely – akármerre keressük is -, végül csak saját Szívükben mutatja meg magát. Mindenféle fanatikus hajszolás nélkül.
(szabovirag)

Azért vagy jelen e különleges időszakban a bolygón, fizikai testben -, mert benned van a lehetőség a transzformációra.
Itt és most ólomból arannyá nemesítheted magad, ha a Fény Útja mellett határozol, ami által pedig kiemelkedhetsz a földi szenvedés ördögi köreiből.
A döntés meghozatala azonban nem szóalapú -, bizonyítanunk kell.
Azt, hogy képesek vagyunk SZÍVBŐL élni, reagálni, hozzáállni önmagunkhoz, egymáshoz, a világhoz.
Azt, hogy gondolatainkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben a Szeretetet képviseljük, nem pedig az idáig uralkodó emberi bántalmazó játszmákat hívjuk életre magunkból, minden egyes fájdalmas tükröződéskor, amikor saját sötétségeinkkel szembesít az élet, külvilági élményeken keresztül.
Azt, hogy készek vagyunk megszelídíteni a bennünk tomboló, túlságosan elszabadult férfierőket, és biztonságos, tápláló közeget teremteni a bennünk szunnyadó, bántalmazástól visszahúzódott női erőknek, hogy azok is merjenek megnyilvánulni belőlünk, általunk.
Az Aranykor megteremtése ránk vár -, és ez csak benső áthangolódással lehetséges. Az Új Világ építéséhez tudatos, a Szívben elkötelezett, a régi játszmáknak nemet mondó, a Fényt tetteikkel, érzéseikkel, gondolataikkal hitelesen közvetítő “munkások”, “társteremtők” kellenek. 
Hermész Triszmegisztosz üzenete mindenkor érvényes: “Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van” -, azaz nem elég elmé(let)ben tudni az Istent (és az Istennőt) -, ideje felvállalnunk az egységet vele.
Vagyis: tudatos teremtőként beleállni a Küldetésbe; és az eddigi romboló, szennyező, bántalmazó hozzáállásunk helyett (amelyet fizikai, érzelmi, gondolati síkon alkalmaztunk, és tisztán láthatjuk, mi lett az eredménye a saját életünkben, a bolygónkon) igent mondani gyógyító énünkre.  A bennünk élő Királylány felébresztése az egyetlen út az önmegváltásra, és a világ harmonizálására. És ez nem a szavaink fennköltségén múlik, hanem az élethez való HOZZÁÁLLÁSUNKON és az abban gyökerező reakcióinkon. Ahogy lent – úgy fent; ahogy fent – úgy lent. Létraként, ég és föld között, a Fény felé nyújtózkodva, átszínezni arannyal a földi létezést -, ez a feladatunk és ez a lehetőségünk, MOST.
(szabovirag – www.viragszabo.hu)

…………………..

Megértem, ha megijedtél.

Talán időről időre az az érzésed támad: lemaradsz valamiről…
Ordít benned a szorongás: Nem állok készen!
Hát, igen! 🙂

Bizonyára még most is emberi vagy 🙂
Hibázol, és lehet, hogy az érkező energiák sem úgy hatnak rád, ahogyan elvárnád saját magadtól: boldog lebegés helyett ingerült vagy és kétségbeesett…
Mintha ezerfelé szaggatnának földöntúli erők, és közben olyan kilátástalan, ami a külvilágban körülvesz…Megértelek.
Ez most egy ilyen időszak. Egyre inkább.
És benne ilyen az ember.De figyelj: ÚTON vagy; és a cél itt és most nem a – varázsütésre – tökéletessé válás.
Hanem a MEGBOCSÁTÁS. Önmagadnak.
Az ÉLET lényegének megértése.
A MOST-ba való belépés (a múlt sérelmeinek dédelgetése, és a jövőbe vetett szorongás rendszeres, rutinszerű gyakorlása helyett).
A személyes felelősséged felvállalása (a pozitív teremtővé válás).
A Szeretet gyakorlatba ültetése (a kapcsolatod önmagaddal és a – látszólag – rajtad kívüli világgal).
És mindezáltal egy új alapokra épülő, fényesebb világ (automatikus) megteremtése.Ez pedig nem megy másként, csak emberi tudatosodás által.
Mert csak tudatosságban a fény felé nyújtózkodó emberek képesek egy magasabb minőségű világ megalkotására.Hermész Triszmegisztosz tanítása:
Ahogy fent, úgy lent. Ahogy lent, úgy fent.
Ahogy kint, úgy bent. Ahogy bent, úgy kint.Ahogyan Te vagy odabent – önmagaddal, másokkal; olyan energiákat sugárzol a világba. Mindegy, hogy mit mondasz el szavakkal – a lényeg a milyenségedben van. A belső lényegedben. A Szíved üzenetében.Te teszed olyanná a világot, amilyen.
Mi, együtt tesszük olyanná a világot, amilyen.Hát, ilyenné tettük.
Tetszik?
Ugye, nem?ITT ÉS MOST van idő, tér és támogatás változtatni a TEREMTÉSI IRÁNYON.
Érted már, miért kell változnod, fejlődnöd, kioltani magadból negatív hajlamaidat, és felvállalni tiszta fényerődet?
Mert a világot csak azzal, csak abból táplálhatod, ami neked, ami benned van.Nem maradtál le semmiről.
Most is épp formálod, teremted a világot.
Ezért most döntsd el: a FÉNY felé kötelezed el magad.
Nem félelemből. Nem elvárásból.
Tiszta elhatározásból.
Mert ez vagy Te.
Fény-lény. Ragyogó. Áldott.

Sikerül!

(szabovirag)

——————————————
Nem áldozat vagy. Ajándékozott.
Még akkor is, ha most épp fáj az élet, vagy ha a következő hónapok megpróbáltatásai időnként emberfeletti kihívásoknak tűnnek majd.
Figyelj! Mindez érted van.
Azért, hogy evolúciós küldetésed halogatása, félresöprése helyett végre cselekedj – változz!
Válj önmagaddá!
Transzformáld ólomból arannyá lényedben, amit az idők során elhanyagoltál – nemtörődömségből, önzésből, félelemből, tudatlanságból.
Az év hátralévő szakasza erről szól mindannyiunk számára:
levetni magunkról mindazt, ami nem a miénk; és beleállni tiszta belső erőnkbe, őszinte, kitárt, fénybe borult Szívvel.
Hamis bőreink levedlése – ha ragaszkodunk hozzájuk -, persze járhat kínnal, de nem kell feltétlenül így lennie.
Elfogadhatjuk, hogy a változásnak van itt az ideje: köszönöm az égi és földi jeleket, élethelyzeteket, amelyek utat mutatnak számomra az ismeretlenben, így végül eljuttatva engem Igaz Önvalómhoz.
Tudatos, hálateljes hozzáállással az áramlás és a derűs szemlélődés lehet belső utazásunk alapélménye, és ezáltal egy új Korszak nyithatja meg kapuit előttünk.
Szenvedni csak az egó fog, amely fanatikusan ragaszkodik mindahhoz, amit megszokott, megismert, és ami így számára biztonságérzetet nyújt.
A Szív számára azonban a transzformáció természetes játék, amelyet kíváncsian, befogadással, ámulattal lehet figyelni, mint izgalmas, egyedi tapasztalást a földi játszótéren.
Bizony, a Te választásod most következik.
Tesztről tesztre, beavatásról beavatásra haladunk előre egy égi erők által jelentősen megtámogatott úton – és tényleg csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk mindazzal, ami hozzánk lép fejlődésünket inspirálva vagy ellenállásunk mentén fájdalmas provokációval biztosítva számunkra az ébredés folyamatát.
Ajándékozottak vagyunk. Valamennyien.
Személyre szóló vizsgáink egyetlen célja: a (meg)születésünk egy magasabb, boldogabb, istenibb minőségben… félelmek nélkül. Engedjük…

(szabovirag)

Szíve mélyén minden ember harmóniára, szeretetre, egységre vágyik.
Hogy mi választ el bennünket ettől az áldott állapottól?
Saját egónk, félelmeink, görcseink, gyanakvásaink, téves mintáink, hibás meggyőződéseink, életellenes gondolataink, és természetesen a mindezek mögött meghúzódó, mindent átszövő fájdalom-háló: önszeretetünk hiánya. Amnéziánk.

Szerencsések vagyunk: az idei év energiái minden eddigi tapasztalatnál mélyebb intenzitású segítséggel érkeznek hozzánk, hogy felébresszenek évezredes álmunkból -, és megmutassák nekünk, képesek vagyunk az édenkertet megteremteni, de először mindenképpen önmagunkban.

Ez persze korábban is lehetőség volt valamennyiünk számára, kaptunk is jó sok inspirációt hozzá – például a Szerelmet, amely az égig képes emelni bennünket és ezáltal emlékeztetni az Igazságra, de élni aligha tudtunk ezzel az áldással: nézzünk a 21. század emberének párkapcsolataira.

Az élet pedig bölcs mester; ha nem változunk inspiráció, felemelő katarzis hatására, hát ad nekünk megrázó-felrázó provokációt – minél kevésbé tanulunk belőlük, annál fájdalmasabbakat.
Mert vágyja, hogy megértsük végre: boldognak lenni jöttünk erre a világra!

Mostanáig húztuk az időt -, de immár nem halogathatunk tovább: az idei ősz és a tél első fele – az érkező energiák által – szemtől szemben felteszi mindannyiunknak a kérdést: készek vagyunk-e áttranszformálni magunkat elégedetté, hálássá, harmonikussá, boldoggá, a szeretetre fogékony, a szeretet megteremtésére és megélésére képes önálló, független lénnyé;
vagy pedig maradunk a szenvedés ördögi köreiben, a játszmák világában?

Azért pedig, hogy ezt a kérdést megértsük, saját nyelvünkön teszi fel azt nekünk: élethelyzeteinkbe burkoltan.
Az előttünk álló három hónap arról szól, hogy különféle személyre szabott vizsgák során leszünk próbára téve, és nekünk alkalomról alkalomra szükséges eldöntenünk:
az egónkat vagy a szívünket követjük a kapott krízishelyzetekben?
Az érzelmi stabilitást választjuk, vagy átadjuk magunkat keszekusza félelmeinknek, sértettségünknek, haragunknak, elvárásainknak, függőségeinknek -, ezzel nemet mondva a változásra, az ólomból aranyemberré válásra, a BOLDOG-ulásra -, és belesodródunk sötétségünk örvényébe, menthetetlenül…?

Meg kell ismételnem: nincs sok időnk dönteni, és mindennapi tesztjeink által mindannyian döntésre leszünk kényszerítve.
A döntést pedig nem az elménk fogja meghozni – “az Aranykorban biztos komfortosabb az élet, hát megyek”, hanem az aktuális rezgésszintünk, ami vagy két-ség vagy egy-ség, vagy szer-etet vagy fél-elem.

Mi az, amit itt és most megtehetünk?
Nézzünk magunkba: és lássunk rá gyengeségeinkre – ezeken a pontjainkon tesztel majd az Univerzum a következő hetekben, hónapokban (máris) -, hogy változásra buzdítson ezzel minket, még mielőtt elhamarkodottan lemondanánk önmagunkról, és belesüllyesztenénk magunkat elménk ködös mocsarába. Kezdjünk el tudatosan dolgozni magunkon, elszántan, mégis szerető türelemmel. Figyeljük az élet jeleit, tükreit – mind rólunk mesélnek; azért, hogy segítségükkel kiemelkedhessünk végre az örömtelenség sivatagából.
Legyünk egyedül és csendben sokat, akár a Természetben, hogy meghallhassuk szívünk-lelkünk üzeneteit. Hagyjuk békén egymást -, most tényleg a befelé figyelésnek van ideje, nem pedig az egó-játszmák önszórakoztató fenntartásának. Igyekezzünk körbevenni magunkat szeretetteljes, a fejlődésünket támogató energiákkal, emberekkel; adjunk magunknak lehetőséget a regenerálódásra, a töltődésre; az önismeretre; és az érzelmeinkkel való megbékélésre, a játszmáink elengedésére.

És amikor jön a teszt, majd a következő -, álljunk bele a pillanatba, és tudjuk: ez vizsga, ami értünk van – azért, hogy a következő évfolyamba léphessünk. Hogy megengedhessük a fejlődést önmagunknak.
A szükségszerű, immár elengedhetetlen fejlődést -, mert ebben a formában, ezzel a hozzáállással egy világot fenntartani tovább az embernek nem lehet. Ám a világot átalakítani, ragyogó, örömteli hellyé varázsolni – igen! Ahhoz azonban ragyogó, örömteli hozzáállás szükséges erre kész emberek részéről.

Bármit, bárhogyan is hibáztunk életünk során (tettük, sokszor, bizony) -, megérdemeljük a felemelkedést, ha tanultunk tévedéseinkből, itt és most képesek vagyunk lemondani drámaéhségünkről, egónk hatalom-birtok-kontrollvágyáról, szenvedéskényszerünkről, önzésünkről -, és készek vagyunk belépni a Szeretet, az Öröm, az Elfogadás állapotába.

Győzünk, még győzhetünk – ha megengedjük magadnak, hogy végre – körülményektől függetlenül – boldogok legyünk, virágba borult Szívünkben.
Áldás!

(szabovirag)

TANFOLYAMOK, EGYÉNI KONZULTÁCIÓ
TOVÁBBI ÍRÁSOK