Forradalmi időkben 4.

Szabó Virág írása

Terjesztése a www.viragszabo.hu honlapcím megadásával lehetséges. Köszönöm.

Mintha megbolondult volna a világ. Ugye, mindannyian észleljük?

Az azonban kevéssé ismert tény talán, hogy egy törvényszerű bolygószintű átalakulási folyamatnak a tünetegyüttesét éljük. Itt és most. Kivétel nélkül valamennyien, szőröstül bőröstül benne vagyunk a Történetben. 

Minden látszat ellenére valójában nincs baj – egy szükséges transzformáció mellékhatásait szenvedjük most mind, mindaddig, amíg rá nem ébredünk: szenvedni vagy nem szenvedni – döntés kérdése.

Határozhatunk úgy is, hogy megszüntetjük ellenállásunkat, lecsillapítjuk a változásnak kényszeresen ellenszegülő elménket, és megengedjük sok évszázadon keresztül elnémított női oldalunknak, hogy saját hangján megszólalhasson végre. Azt mondhassa: jól van, jól… minden nehézség véget ér egyszer… lazíts, engedd be a változást, és könnyebbé válik az Út.

A bennünk alvó Csipkerózsika felébresztése az egyetlen, ami támogatást biztosíthat nekünk ezekben a nehéz időkben – az elfogadás misztériumának beengedése lényünkbe. Ha ezt megtesszük, a felemelkedésünkhöz szükséges belső változások áramlásban megtörténhetnek. 

Ha azonban továbbra is a tagadás, a kontrollhoz való ragaszkodás mellett döntünk: szenvedni fogunk, dühöngeni, őrjöngeni.  Háborúzni önmagunkkal és a világgal. Rombolni. Erősíteni a káoszt és a hisztériát. 

Bizonyos, hogy haladékot máig kaptunk: idén el kell engednünk az áldozatszerepet és felnőtté, felelőssé szükséges válnunk. Az, hogy mi választ el itt és most ettől a fordulattól minket?
Ez az egyéni történetünkből kiolvasható.
Mindenki olyan próbatételeket 
kap a következő hetekben, hónapokban – amelyek által felülemelkedhet téves mintáin, gondolati sémáin, túlszárnyalhatja halandó, ezer sebből vérző önmagát 

A kiképzés személyre szabott – az ideális, segítő hozzáállás azonban mindannyiunk esetében a női erőinkkel való integrációnkból nőhet ki.
Az e
lfogadás útja.

Ez van – valamiért ezt kapom – hogyan hozhatom ki a legjobbat, a legtöbbet, a legfényesebbet, a legszeretetteljesebbet belőle?

Sebeink begyógyításának ideje van.
Bármi is érkezzen felénk a külvilágból – azért kapjuk, hogy régóta halogatott leckéinket megtanulassuk általa.
Felvállaljuk végre az élet tisztafényű megélésének művészetét.
Istenemberi méltósággal.

(Szabó Virág)

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

A TÖBBI ÍRÁS ITT OLVASHATÓ